konyhai segitség

Az indukciós főzőlapoknál egy elektromágnest helyeznek a főző felület alá. Mikor a váltó áram átmegy ezen az elektromágnesen, akkor egy gyorsan változó mágneses mező keletkezik. Ha e felé egy nagy konyhai edényt helyeznek, akkor elektromos áram keletkezik a mágnesben az edényben ellenállás hő keletkezik. A hagyományos, például kerámia lapokkal ellentétben a melegítés önmagában az edényben történik, és nem az alatta lévő lapon. Emiatt kevesebb a hő vesztesség.Amiatt, hogy nem a főzőlap, hanem az edény belseje melegedik, a főzőlap sem melegszik fel legalább is nem túlzottan, csak annyira, amennyi hőt az edény közvetít. Az éttermekben dolgozó szakácsok kedvelik az ilyen főzőlapokat mert jobban lehet ellenőrizni a nagy konyhai edényben keletkezett hőt. Az indukciós lapok által generált hőfokot gyorsan lehet változtatni mágneses mező teljesítményét kell csupán módosítani ehhez. Ennek köszönhetően a nagy-konyhai edényben keletkező hő fok szinte azonnal változik. Amint már említettem, az indukciós lapok esetében kevés hő vész el, vagyis a főzőlap nagyon hatékony. Emiatt rövidebb ideig kell főzni, kevesebb áramot használ a főzőlap. A szakirodalom szerint a hagyományos elektromos főzőlapok hatékonysága 50% -os, az indukciósé 80 %-os hagyományos gáztűzhelyeké pedig 30 %. Az indukciós lapok egyedüli hátránya, hogy csak vasat tartalmazó edénnyel lehet őket használni. A főzőlaphoz vásárláskor adtak egy mágnest is, ha az az edény aljára tapad, akkor használható az indukciós főző lapon, ha nem, akkor nem használható. Az alumínium, réz, kerámia vagy üvegedényekkel nem használható. A vas, acél, rozsdamentes acél elvileg megfelel a mágneses teszt elárulja.Ezért készítik a nagy konyhai edényeket olyan szendvics talppal melyek vasat tartalmaznak.

Az ember által használ első evőeszköz a kés.

Legősibb evőeszközünk a kés lehetett, amely a mai körülményekhez hasonlóan "multifunkciós" szerszám volt. A vadászat, a védekezés, az ételkészítés és elosztás, az étel feldarabolásának nélkülözhetetlen eszköze. Az első lándzsák, pattintott pengék már alkalmasak voltak mindazon feladatokra, amelyeket ma számtalan, specializált célszerszámmal végzünk el, úgymint lándzsa, kard, tőr, szigony, horog, csípőfogó, miskárolókés, bozótvágó kés, kenyérvágó kés, szeletelőkés, vajkés, tortakés, különböző gyümölcshámozó, szeletelő, aprítókések, húsdaráló, balta, fűrész, szekerce (fokos), fa és fémipari szerszámok sora, az üvegvágó. Kirándulások, túrák alkalmával az egyik legelső és legfontosabb szerszám, amit becsomagolunk, a kés. Lehetőleg univerzális célú, sokoldalúan használható kés, amelynek különösen specializált változata a "svájci bicska", a több, apró célszerszámot (pipapiszkáló, olló, csavarhúzó, dugóhúzó, sörnyitó, konzervnyitó, körömreszelő, fúró stb.), pengét tartalmazó utazókés. A hivatalos nyelvezet nagyon találóan szúró, vágóeszközként definiálja a késeket. A vadászatnál, húsüzemekben, disznóvágáskor, konyhai előkészítésnél, a főzésnél és tálalásnál, asztalnál használt legfontosabb késtípusok (a teljesség igénye nélkül). Disznóölő kés, nyúzókés, csontozókés, filéző kés, konyhakés, zöldséghámozó kés, japán konyhakés, szakácskés, japán szakácskés, szeletelőkés, halpikkely-eltávolító kés, díszítőkések gyümölcsök, zöldségek dekorálásához, tortavágó kés, desszertkés, halkés, az íves, görbe és recézett vajdíszítő kés, sajtkés, kaviárkés, rákkés, elektromos kenyérvágó kés, csapókések szárnyasok darabolásához, bárdok a csontok elvágásához. Speciális formájú, kiképzésű kés az almacsumázó, amely tulajdonképpen egy henger alakú vágószerszám. Ugyancsak különleges kés a félgömb formájú pengével ellátott karalábévájó.

Az ember által használt második evőeszköz a kanál.

Sorrendben a második, őskorban kialakult evőeszközünk a kanál. Eleinte a természetben fellelhető, folyadék kimerésére, adagolására alkalmas tárgyakat (kagylókat és csigaházakat) használták eleink, majd fából kifaragva, agyagból megformázva vagy fémből öntve maguk is készítettek ilyen alkalmatosságokat. Arany, ezüst, réz, bronz, vas és agyag egyaránt megtalálható az ókori kanál alapanyagok között. A gyarmatosítások korában megjelent a luxuscikk gyanánt készített az elefántcsontból és a porcelánból készült kanál. A legősibb kanál inkább egy "nyeles bögre" formáját ölthette, amelynek mai, persze lényegesen nagyobb méretű utódja a szószos lábas. Az ókori Rómában minden újszülött ezüstkanalat kapott segítségül élete megkezdéséhez. A civilizáció és a technika fejlődésével mind több "leves ételt" készítettek a közösségek, a családok, így a kanál jelentősége megnőtt az étkezésben s a mai napig is megmaradt. Legújabb kori jelenség, hogy valamennyi evőeszköz fontossága csökkent a pezsgő nagyvárosi életet, rohanó életritmust élő embertársaink körében, akik az üzlet hajszolása közben "bedobnak" egy gyorséttermi marokfalatot, s azt megfogván, kézzel juttatják az ételt szájukba. Nekik többnyire csak hétvégeken, családi körben adatik meg az evőeszközökkel ellátott, terített asztal nyugalma és méltósága, az ételgyárak adalékanyagaitól mentes emberi táplálék íze.

Az ember által használt harmadik evőeszköz a villa.

A legkésőbb hozzánk szegődött evőeszközünk a villa. Legfontosabb szerepe az étel megfogása (nem lesz zsíros a kezünk), rögzítése a kellő méretűre daraboláskor, végül pedig a falat szánkba juttatása . Az angol főúri étkezések etikettje szerint illetlenség volt a villával szúrni, vagy annak homorú felületére helyezni az ételt, ez utóbbit "lapátolásnak" minősítették. A villa domború felületére (hátoldalára) helyezve kellett az ételt szájukhoz emelni. A villa elterjedése hatással volt a kés használatának alakulására, immár kevésbé volt fontos, hogy a késsel szúrni lehessen, ezért kialakultak a lekerekített hegyű, gömbölyded késpenge-formák. A villa használata is fejlődött, diverzifikálódott. Manapság használt villatípusok, evővilla vagy nagy villa, desszertvilla vagy kis villa, homár villa, halvilla, csigavilla, szervírozó villa, salátaszedő villa, konyhai húsvilla, a sajtkés, amelynek pengéje kétágú, hegyes villában végződik, egyes hússzeletelő kések hegye ugyancsak kétágú villát formáz. A használat módja és célja szerint a villákhoz tartozik az evőpálcika is hiszen darabos, általában apróra darabolt étel fogyasztásához használják evőeszközként. A "kuaizi" nem egyszerűen használati tárgy valóságos szimbólummá vált, sokak szerint még a kínai életmód és filozófia kialakulásához is hozzájárult. Az írásos emlékek szerint már majdnem 4000 évvel ezelőtt a Shang dinasztiában is használták. Legalábbis egy időszámításunk kezdetekor élt történész arról számol be, hogy a híres despotának, Zhou császárnak elefántcsontból készült evőpálcikái voltak, amelyekkel kivívta környezete csodálatát. Pedig a nagyon régi múltban, évezredekkel korábban a kínaiak is főként hússal táplálkoztak a nagy darab húsokhoz pedig inkább kés és hatalmas villaszerű szerszámok illenek. Ám később egyre kevesebb lett a táplálék és egyre több az ember. Az ókori Kínában a lakosság létszáma ugrásszerű növekedésnek indult a húsról ilyen körülmények között át kellett térni más táplálékra. A köles és a rizs vált a fő élelmiszerré, a húst bizony lényegesen kisebb adagokban mérték. És a kisebb darabokhoz már nem volt szükség a hatalmas villákra megjelent tehát az evőpálcika. Így az emberek azt a kevéske táplálékot is kis adagokban és sokáig ették, alaposan megrághatták. Ráadásul egy ilyen eszközzel lényegesen könnyebb volt kihalászni a levesből is a kis húsdarabokat. A folyamat persze lassan ment végbe a villa és az evőpálcika évszázadokon keresztül egymás mellett állt a kínaiak asztalán, de végül az utóbbi kiszorította a villát. Sokan úgy vélik, hogy a speciális kínai ételkészítési mód, amikor a wok-ban rázogatva sütik (még hozzá villámgyorsan) az ételt, szintén kedvezett a pálcikák elterjedéséhez. A gyors sütéshez ugyanis mindent kicsire kell vágni a kicsiny darabok megragadásához pedig ideális eszköz az evőpálcika. A lényeg azonban egyértelműen az évezredeken keresztül tartó élelmiszerhiány volt, ez magyarázza egyébként az evőpálcika elterjedése mellett a kínai etikett és szokásrendszer számos elemét is. Így például a régi Kínában a vendég először csupán egy-egy kisebb falatot evett és csak vendéglátójának határozott unszolására, gyakran erőszakos rábeszélésére illett komolyan nekilátnia az ételhez. Szóval mértékletességet kellett tanúsítani és főként: meg kellett osztani az ételt másokkal. Ezért teszik le ma is a vendéglőben az asztal közepére ( és nem a vendég elé ) az ételt, hogy mindenki vehessen belőle. Ez alól legföljebb a rizs és a leves a kivétel. Így aztán az evőpálcika a kínai étkezés elidegeníthetetlen részévé vált egyeduralmát ma sem veszélyezteti igazán semmi. A régi kínai filozófusok pedig egész elméletet alkottak a pálcikák köré. Így például összefüggésbe hozták a kis evőeszközöket az ellentétek egységének elméletével. Ez persze elég merész feltételezés az azonban tudósok nélkül is nyilvánvaló, hogy az evőpálcika használata, ha nem is a filozófiai gondolkodást, de a kézügyességet mindenképpen fejleszti

Hat fontos jó tanács, hogy éttermi evőeszközeit hosszú ideig használhassa.

1.Öblítse le az evőeszközöket vízzel, rögtön használat után, ne tartson sokáig koszos evőeszközöket a mosogatógépben, hogy megelőzze a sók és savak hatását, melyeket ételeink tartalmaznak, .
2. Ezüst és rozsdamentes evőeszközöket ne keverjen és tároljon együtt közös evőeszköztartóban.
3. A késeket egy különleges, evőeszközöknek készült dobozban kell tárolni. Ez megakadályozza az acél és ezüst érintkezését.
4. Az evőeszközöket úgy kell behelyezni a mosogatógépbe, hogy a késpengék, a kanalak és a villák felső része felfelé, nyelük pedig lefelé álljon. Illy módon az evőeszköz jobban tisztul és a víz könnyebben lepereg róluk.
5. Porokat és vízkő eltávolító anyagokat az azokban található leírás szerint használják. A mosogató karbantartását és szervizelését a gyártó előírásainak megfelelően végeztesse.
6. Miután kivette az evőeszközöket a mosogatógépből, amennyiben lehetséges, azonnal törölgesse és szárítsa meg azokat. Ellenőrizze a késpengéket és távolítsa el rögtön a vízfoltokat, ha szükséges használjon arra alkalmas fémet kímélő eszközt.

Sose hagyjon nedves evőeszközt zárt mosogatógépben.

A vendéglátóipari célra tervezett és gyártott tálaló és evőeszközök különböznek az otthon használtaktól. Elsősorban a tartósságra és a funkcionalitásra összpontosítanak a gyárak ebben a kategóriában. Tartósaknak kell lenniük, mert egy-egy evőeszköz naponta akár többször is használatba kerül, míg otthon egy villa vagy kanál akár napokig is pihenhet a fiókban. A vendéglátásban alapkövetelmény a nagy váltás mellett (evőkanál, evővilla, evőkés) a kis váltás (desszertkanál, desszertvilla, desszertkés). A halváltás azaz halvilla, halkés, a steak kés, a consume-s kanál, a szervírozó kanál és villa, a süteményes villa stb. megléte is alapvető. Fontos, hogy ezek az evőeszközök egyformák legyenek és folyamatos legyen a pótolhatóságuk. A kiemelkedő igénybevételnek minden evőeszköz gyár igyekszik megfelelni. Ez elérhető az anyagvastagság növelésével. Étteremben 2,5 mm-nél vékonyabb evőeszközt ne használjuk, mert az már elhajolhat, viszont 4 mm-nél vastagabbal sem célszerű teríteni, mert az pedig túl súlyos lesz. Az evőeszközök megjelenése sokféle lehet, de vannak elterjedt formák, melyeket szinte minden gyár gyárt. Több evőeszköz tükörfényes polírozással készül. Ez mutatós, de sérülékeny felület, idővel karcos lesz. Ezt a problémát orvosolhatjuk az evőeszköz polírozó gép rendszeres használatával. Természetesen minden evőeszközt gyártó gyár törekszik saját, egyedi megjelenésű evőeszközök kifejlesztésére.

Honlap készítés ingyen